Tolnai gróf Festetics Mária (Tolna, 1839. október 20. - Söjtör, 1923. április 17.) csillagkeresztes hölgy, Erzsébet királyné udvarhölgye, a bajor királyi Terézia-rend tiszteletbeli hölgye.

Élete

Festetics Sándor (1805-1877) és Josephine von Boxberg (1811-1892) ötödik gyermekeként született. Elõször Klotild fõhercegnõ mellett vállalt munkát, hogy anyagi gondjait enyhíthesse. Így ismerkedett meg Erzsébet királynéval, aki szívesen látta volna udvarhölgyei közt. Eleinte vonakodott elvállalni, mert egyrészt jól érezte magát Alcsúton, másrészt pedig hallotta, hogy a bécsi udvarban nem szeretik a magyarokat;[1] végül Andrássy és Deák meggyõzték. 1871 decemberétõl a királynõ haláláig vele volt.[2] Számos házassági ajánlatot utasított el, hogy a királynõ mellett maradhasson. A milleniumi ünnepségek során végig a királyné kíséretében volt. 1898-ban kitüntették az I. osztályú Erzsébet-renddel.

Erzsébet mikor személyesen megismerte Festetics Máriát megtetszett neki ez a rendkívül intelligens és jó humorú hölgyet, elhatározta megnyerni udvarhölgyének.
A grófné félt az a bécsi udvartól, de végül is 1871 került a királyné szolgálatába. Hamar a varázsa alá került, ezért szigorú bírálója lett, az Erzsébet ellenes osztrák környezetnek.
Hál isten a grófné nagyon szeretett írni, levelei, és naplója jó szolgálatot tett az utókornak, mert az idõ beigazolta, hogy milyen jól látta maga körül történteket.
Már a környezetét is nagyon izgatta mit rejthetnek a kapcsos, kulcsos zöld könyvek.
Így volt ezzel Mária Valéria is aki maga is vezetett naplót. Édesanyja halála után így ír:
Kérésemre elnyertem azt az ígéretét, hogy elhunyta után a naplóit énreám, vagy családomra fogja hagyományozni ,mivel nem hiszem, hogy feljegyzései eléggé valósághûek ahhoz, hogy úgymond minden további nélkül nyilvánosságra hozható lennének.

Festetics Mária ugyanis kifejezetten az utókor és a nyilvánosság számára szánta naplóját:

" Vágyakozom csendes barátom, a könyvem után, amely türelmesen befogadja benyomásaimat, miközben nem ért félre és nem fecseg. És én? Én viszont csevegek és egyik üres lapot a másik után írom tele-beleadva szívemet-lelkemet, hogy Neki maradandó emlékmûvet állítsak. Aztán megint csak azt kérdezem magamtól:van.e értelme? Azért írok-e, hogy még mielõtt a szél elfújja e lapokat, öreg napjaimban még egyszer átlapozzam õket és fájón emlékezõ szívvel elmondjam magamnak:ez az egyetlen, ami az én oly mozgalmas életembõl. annyi lemondás, oly sok fájdalom, elszalasztott ifjúság és boldogság után megmaradt ".

Sajnálatos, hogy kettejük jó szándéka nem talált egymásra, és mindvégig ellentétes sínpáron futott.
Az udvarhölgy egy évvel elõbb halt meg, de szerencsére a naplók a keszthelyi Festetics-kastély könyvtárába, majd a II.vh. után az OSZK-ba kerültek, hogy napjainkban magyar nyelven is hozzáférhetõvé válhassanak az érdeklõdõk számára.






[wiki]http://hu.wikipedia.org/wiki/Festetics_M%C3%A1ria[/wiki]

Az udvarhölgy egy évvel elõbb halt meg, de szerencsére a naplók a keszthelyi Festetics-kastély könyvtárába, majd a II.vh. után az OSZK-ba kerültek, hogy napjainkban magyar nyelven is hozzáférhetõvé válhassanak az érdeklõdõk számára.

Nagy szerencse, hogy így történt, tekintve, hogy Valéria naplóit még mindig csak töredékeiben ismerjük és hogy a Habsburgok levéltárából elég sok anyag leveszhetett a világháborúkban és politikai machinációk következtében - lásd: Minden, ami, Mayerlinggel kapcsolatba hozható - ami meg megmaradt, az átlag magyar ember számára elérhetetlen.